2017. szeptember 24., vasárnap

Fél kézzel...

gépelek, mert a másik cipóvá dagadt. A héten már a második rovarcsípés.
A 3 napos már alig húzódik, de a délutáni a két ujjam között talált be, és órákig rágtam-szoptam a mutató ujjamat, hogy járjon benne a vér.
Az most valamennyire már jó, de a kézfejemen, mintha tüzet raktam volna.
Mindezt csak azért, mert éppen temettem egy kismacskát.. Gondoltam, teszek rá pár hullott almát, és ha nem haragszik, majd élteti a leendő fácskát.
Az almából jött a támadás.
Hamar végeztem a temetéssel, hogy ecetbe csavarjam a csípést, de az nem jelentett semmit. Talán a petrezselyem többet használ.

2017. szeptember 17., vasárnap

Jó fogás... jó kifogás

Ha valamit nagyon akarok,  akkor mindig van elegendő gáncs.
Van egy foltos tévé nálam, és akartam hozzá donornak valami használhatót.
Kb. 60km-re leltem egyet. Telefonon lebeszéltem, elautóztam.
A 72-cm-es hirdetett helyett egy kis tévét akar ideadni.
Mondom nem erről volt szó. Kifordultam, erre mondja, hogy van egy nagyobb is.
Bevitt a szobába, de azt nem annyiért adja.
Ja, hogy még hülyének is néz.
Maradtam 'úriember', és elköszöntem.
A következőt Vácon hirdették. Írtam neki, megadtam az adataim, és háztól-házig kértem a szállítást.
A jófogás szabályzatából kimásoltam a teendőket, és még az oktató filmet is belinkeltem. 2 perc, a csecsemő megérti.
Visszaír, hogy adjam meg az adataimat.
Leírtam, hogy visszagörget három levélváltást, és ott van. Az e-mail címemet a a jófogás ismeri, de ha nem látja, begépeltem.
Erre visszavette a hirdetést, hogy ennyit nem ér az egész neki. Hagyja az egészet.
Mit nem ér neki? Az egérrel visszagörgetni három szöveg-váltásnyit?

Már tényleg elegem van a kereskedőkből, illetve úgy mondanám, hogy akik kereskedőnek hiszik magukat.
Mozdulni ne kelljen, gondolkodni, utána nézni nem fárasztó, hanem lehetetlen kínzás.


2017. szeptember 8., péntek

Három éve

Pontosan 3 éve - megnéztem a bejegyzést - érkeztünk meg Komjátiba lakni. Ünnep.
Ma kicseréltem a mosdó meleg víz szelepét a fürdőszobában. Csepp-csepp... mondta már napok óta, s amíg a trónon ültem, zavart. Mintha azt kiabálta volna, hogy így csepeg el a pénzünk.
Aztán amint kiléptem, elfelejtettem a következő belépésig.
Ma pedig nem.
Nufi ugyan pont betért csere közben, és jelezte, hogy akkor vett volna vizet pár akónyit, bár a vécécsésze mellett van 25l vésztartalék. A tartály feltöltve és csak a meleg vizet zártam el  2 percre.
Annyi sem lett volna, ha a ricnit előre leveszem róla. Csak látom a pánikot, amint hozzányúlok valamihez a lakásban.

A héten meglátogatott a kéményseprő is. Megnézte a kiporszívózott kéményt. A konyhai füstölőt nem nyitottam ki neki, de azt is kiürítettem előtte nap. 4-5cm vastag korom pergett az aljára egy év alatt, és odafenn ki lehet látni.
Ma még a másik szoba cserépkályháját is megigazítom az ajtajánál samottal. Az agyagtapasztás nem marad meg.

Nufiék készülnek Szilasra, de ha nincs alacsony padlós busz, nem lesz séta. Anyuékhoz sem akarózik most menni. Álljon be végre valami hőmérséklet, mert csak szédelgek délelőttönként, semmire nem vagyok alkalmas.

Tegnap belebonyolódtunk egy témába ebéd közben. Nufi kitalálta, hogy mi lenne, ha Gyurcsány nagyobb pénzadományt vinne Böjte Csabáéknak. Vajon elfogadnák-e?
Mondom, az kizárt, hogy Gyurcsány ilyet tenne, de Böjte Csaba elvenné a pénzt. Az árvaháza nem lehet válogatós, viszont a helybéli önkéntesek utána szívlapáttal és idomított medvékkel kergetnék Budapestig.
A pénznek nincs szaga. Hogy közmondásba is foglaljam.
Tovább görgetve a témát, belebonyolódtam, vajon mit tenne egy árvaházat vezető pap, ha például épp megszorult helyzetét egy bankrabló adományából tudná megoldani?
Mondjuk az adományból talpra áll az intézménye, de pár nappal később meggyónja bűnét a rabló és feloldozást kér.

Eltipegtem Péterhez is a gondolattal, ám nem érezte jól magát. Elrontotta a gyomrát. Pontatlanul, vagy homályosan tettem fel a kérdést, s ő a lelkiismeretet tartotta fontosnak.
Ma mindenki tudja, hogy a bankrendszer már régen nem a gazdaság gördülékeny irányítására mozgatja a pénzt, hanem egyfajta pióca a gazdaságon.  Kinél van az igazság?

Odaültem a gép mellé, hogy kanyarítsak belőle novellát. Itt még úgy sem próbálkoztam szép- vagy szennyirodalommal. Egyáltalán tudok-e még fogalmazni?

Itt a kísérlet első oldala:

************


Őszi zápor utáni szemerkélő esőben jelent meg a fekete csuklyás alak. A bank ajtaja kinyílt előtte, ő pedig elengedve a kilépő hölgyet, esernyőjét maga előtt lassan összehúzva rámosolygott a biztonsági őrre.
- Megfogná, kedveském?
Huszonéves lány áll pisztolytáskával az oldalán a poszton. Elvette az esernyőt, legalább történt valami az unalmas ácsorgásban.
- Oda akassza fel a háta mögé! A függöny mellett csepeghet, senkit sem zavar.
Egy pillanatra fordított csak hátat, s az esőköpenyes kigombolva a pisztolytáskát, gyakorlott zsebest megszégyenítő kézügyességgel kapta ki a riasztópisztolyt.
- Csak, hogy ne durrogtasson nekünk Az enyém viszont éles! - súgta, és harsányan folytatta – Bankrablás. Kérem, mindenki feküdjön hasra! A riasztó gombot hiába nyomják, most nem fog működni. A kettes pénztárból kérem a három millió forintot, és már itt sem vagyok.
Bal kezében rendőröknél rendszeresített kézi lőfegyver, jobbjában a riasztó pisztoly.
Három perc volt, s a köpeny alatt hasára simuló frissen tömött hátizsákjával ott is hagyta az épületet.
Átszaladt az úton, beosont az első mellékutcába, és a könnyekkel küszködő biztonsági őr lányka még látta a templomba belépni, Mobiljával a rendőrséget hívta, és nem ment tovább, nem hagyta magára az őrizendő objektumot.

A rendőrök nyolc kocsival érkeztek. A megyétől is küldtek egyet. Kutyát is hoztak, és mindenkit igazoltattak. Fényképészek kattogtattak emberre, tárgyakra. Minden jó lesz valamire.
A templomból kihozták a bicegő papot. Ő láthatta azt az embert. Persze semmit sem látott. Gyóntatott, s már kis bőrtáskájában előkészítve várta az esti adminisztráció. A persely felbontását csak a hét végére szokta hagyni. Itt nem gazdag hívek élnek. De ha a rendőrök úgy kívánják, hát kinyitja. Csak várják meg a templomszolgát, mert hazament nemrég. Hasmenése van szegénynek.
Elvitte a szemüvegét az öregnek, anélkül nem lát rendesen.

Kis dörrenés hallatszott a toronyból. Nagyot kondult a harang.
Rohantak is az egyenruhások megnézni, mi történt.
Feldőlt vadászpuska feküdt a harang alatt. Még büdös lőporszag is betöltötte a homályos zugot.
A puska ravaszán cukorspárga. A madzag  másik végén üvegétől megfosztott vekkeróra a haranghúzó automatika dobozához drótozva.
Oda csak olyan tehette, akinek volt lakatkulcsa a feljáróhoz.
Most tíz éve zárják, mert innét esett ki Ferike a kisváros kedvence. Félbolond fiúcska. Galambot etetett. Senki sem látta, csak a vonagló testét vette körbe hét kutya, amíg a járókelők el nem zavarták.

A templomszolga nagyon nehezen került elő. Rátörték az ajtót, pedig kiáltott szegény, hogy jöjjenek később, mert nem tud felállni.
Utána még rendesek voltak az egyenruhások, mert az összefosott ruhát segítettek begyömöszölni az automata mosógépbe, és elindították a főzőmosást.

A perselyből 30014270Ft került elő vegyes címletekben. Egyik sem volt nagyobb 5 ezresnél. A bankból elvitt pénz csak húszezres címletű bankjegyekből állt.
A héten még nem volt mise. A naponta járó hölgyek mondtak pár rózsafüzért, és egy japán csoport látogatott be. Ők is a zápor elől bújtak ide szerdán.
Ennyi pénz soha nem volt még a perselyben.
Feltűnő volt még, hogy a katolikus perselyben egy csokoládépapírra tintasugaras nyomtatóval rányomtatták, hogy „Áldás, békesség!”

  




2017. szeptember 2., szombat

Ízelítő a mai koncertből

Nem szoktam egy nap két bejegyzéssel terhelni a blogomat, de a még friss ropogós felvétel beszélt rá, hogy jusson másnak is az élményből.
A Császtai búcsún gyermekkorom kedvence: a PIRAMIS.
Csak egy 4 gigás memória volt a kis Nikonban. Majdnem négy szám fért rá.
Ha van rá érdeklődés, még egyet fel tudok tölteni. A végeszakadtat nem érdemes.



Érdekes volt látni Köves Pinyót játék közben. Az arcjátéka Jávori Vilit idézte.

Elrontottam a reggelit

Ez már csak ilyen. Ha egyszer egy üzlet beindul...
A baromfiudvar ajtajára felfutott szőlőből szedtem az alapot. Még savanyú. Engem nem zavar, de Nufinak összehúzta a száját.
Béla is legfeljebb estére kapja meg. Ne legyen túl gyors az emésztése. Készülünk a Császtai búcsúba. Jön a Piramis együttes és ingyen koncertet ad. Illetve gondolom, Edelény fizeti.
Tegnap meghallgattam a jutubin az új énekessel készült felvételt. Jó. Tisztábban énekel, mint Révész Sanyi, és a hangja is nagyon hasonlít. Jól választott a banda utódot. Ha ilyen lesz a mai nap is, talán elfelejtem arra a pár percre a gyűrődéseimet.

***

Anyuval reggel beszéltem telefonon. Már jobb a hangulata. A többi szobatársát is hétfőig tartják benn. A cukrát találták magasnak, és arra kap valami hashajtó hatású készítményt. Nem örül neki. Majd otthon rendeződik - mondja - mert csak 6 körül szokott mérni. A kórházi izgalmak és az étrendváltozás is beleszól a mért eredményekbe.

****

Bekukkantott az ősz is. Szeptembert téptünk a naptáron. Bedugtam a fejem a cserépkályhába is.
Először a bedöglött vízüveggel kevertem samott port, dugdostam be a repedéseket a tűztérben, de az ajtó fölött mozgott a samott tégla. Elkarikáztam Szilasra utánpótlásért. Jó férfiökölnyi mennyiséget kevertem be, és az is elfogyott. Egy napot hagyom száradni, aztán bedugom a kamerát és végignézem, hol kell még pótolni a kipergett maltert.
Még nincs fűtésszezon, a sok kis pepecselésnek lesz ideje kiszáradni.
Ötödikére jelezte magát a kéményseprő. Még a kéményeket is kiporszívózom addig.


****

Befejeztem éjjel a Csányi Vilmos könyvet. Mesterházit akartam olvasni, de Nufi helyretett, hogy megint másba kezdek, és még ezt sem fejeztem be. Igazat adtam neki, és fél egy körül a végére értem az Etológia és társagalomnak. Sajnos így kevesebb marad meg bennem. Csányi, mint tanár, kis részekre tagolva írta meg a könyvét. Nem szabad regényként olvasni. Viszont úgy megint csak szaporodik a könyvkupac az ágyam mellett, és az sem túl szép látvány.
Most egyébként is az SSH lenne fontos, meg az Apache könyv. Vagyis hogy tabletről bejelentkezve a szervergépen tudjam adminisztrálni a weblapfejlesztést.
Eddig elég volt az RSH. A Remote SHell. Wifi hálózaton ez már kevés, és ha nem akarok teljesen elbutulni, akkor illik foglalkoztatni a koponyám tartalmát. Nem belekotyogni a politikai témákba. Ne szólj szám, nem fáj szerszám. Azaz nem rúgnak tökön.
Persze párhuzamot azért most is találok.
A társadalmi változásokról írt elemzése Csányi Vilmosnak jól illeszkedik a munkámra is. A fejlesztések alapja a másoktól összegyűjtött tudás is vagy működik az asztalon, vagy be sem indul, de kifinomult műszer csak tömeges sokutas fejlődés után lesz belőle.
Ő egy karóra előállítását vette nagyító alá. Ha 10 embert meztelenül kitesznek egy lakat nélküli szigetre, akkor sem fognak karórát létrehozni egy élet alatt sem, és még akkor sem, ha van közöttük órásmester.
Jó hasonlat.
Nem lesz szép az én sortrafóvizsgálóm  sem, mert nem akarok újabb panelt gyártani, és sok lemezt elfűrészelgetni.
Jó lesz a 60-as szögből menetelt csavarral és a trabi fékcsövéből vágott távtartóval is. Csak az előlapi kivezetések biztonságos rögzítése sikerüljön, és nem legyen borulékony!

****

Akartam még az új oszcilloszkópomról is írni, de még nem áll kézre. Naponta kell gyakorolni, mint furulyásnak, aki fuvolára akar váltani. Mindkettőt fújni kell, csak másképpen.